Ha az ember mindenáron szellemes akar lenni,
megesik, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Én sem voltam egészen szavahihető,
amikor a lámpagyújtogatókról beszéltem. Így aztán félő, hogy hamis fogalmat
adok bolygónkról azoknak, akik nem ismerik. Az emberek ugyanis igen-igen
kevéske helyet foglalnak el a Földön. Ha a Föld kétmilliárd lakosa kissé
szorosabban egymás mellé állna, olyasformán, mint például egy futballmeccsen,
könnyen elférne egy húszezer négyzetméternyi téren. Az egész emberiséget
össze lehetne zsúfolni a Csendes-óceán legparányibb kis szigetére.
A fölnőttek ezt persze nem hinnék el. Ők igen
nagy helyet tulajdonítanak maguknak. Azt képzelik magukról, hogy tekintélyesek,
akár a majomkenyérfák. Föl lehet szólítani őket: tessék, számoljanak. Ez
tetszeni fog nekik, mert imádják a számokat. De ne vesztegessétek az időtöket
ilyen föladatra. Fölösleges. Inkább higgyetek nekem.
A kis herceg tehát, amint földet ért, alaposan
meglepődött, hogy egy teremtett lelket sem lát. Már-már attól félt, elvétette
a bolygót, amikor a homokban megmozdult előtte egy holdszínű gyűrű.
- Jó éjszakát! - mondta a kis herceg, csak
úgy találomra.
- Jó éjszakát! - felelte a kígyó.
- Melyik bolygóra estem? - kérdezte a kis
herceg.
- A Földre, Afrikában - felelte a kígyó.
- Ó... Hát senki sincs a Földön?
- Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki.
De a Föld nagy - mondta a kígyó.
A kis herceg leült egy kőre, és szemét az
égre emelte.
- Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e
kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.
Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk... De milyen messze van!
- Szép csillag - mondta a kígyó. - Mit keresel
itt?
- Nézeteltérésem támadt egy virággal - mondta
a kis herceg.
- Hajaj! - mondta a kígyó.
És sokáig hallgattak.
- Hol vannak az emberek? - kérdezte később
a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem
- mondta a kígyó.
A kis herceg hosszasan szemügyre vette.
- Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam...
- De bármilyen király ujjánál hatalmasabb
- mondta a kígyó.
A kis herceg elmosolyodott.
- Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy,
hiszen még lábad sincs... utazni se tudsz.
- De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna
vinni, mint én - mondta a kígyó.
Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára
tekeredett.
- Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek,
ahonnét származik - mondta. - Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról
jöttél.
A kis herceg nem felelt.
- Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön,
hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol
a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én...
- Ó! - mondta a kis herceg. - Értem, nagyon
is értem. De miért beszélsz mindig rejtélyekben?
- Valamennyit megfejtem - mondta a kígyó.
És hallgattak utána tovább.
Vote for polarhome |